A Professzorok Batthyány Körének nyilatkozata
Polgári értékrendet és felelős kormányzást akarunk

Közéleti cselekvésre szeretné felszólítani a társadalmat a Professzorok Batthyány Köre. A tudós társaság szombaton a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott tanácskozást, s nyilatkozatot tett közzé. A dokumentumot Berzsenyi-idézettel vezetik be: "Az erkölcs minden polgártestnek lelke... Mi hát, ami a magyart emelheti? Valóban nem más, mint az ész s az erkölcs".

   A Professzorok Batthyány Körének tagjai a felnövekvő nemzedék egyetemi oktatói. Oktató- és kutatómunkánkkal példát kell mutatnunk, és ez figyelmünket a jövő felé irányítja. Életünket - akárcsak elődeinkét és utódainkét - az a magyar társadalom határozza meg, amelybe beleszülettünk, és amelynek tegnapjához ugyanúgy közünk van, mint ahogy a holnapjához is. Írástudói felelősségünk arra kötelez bennünket, hogy átgondoljuk általános társadalmi tapasztalatainkat, és nyilvánossága hozzuk a jövőt érintő következtetéseinket.
   Magyarország súlyos gondokkal küzd, s ezt polgárainak többsége érzi. Melyek ezek a gondok és mennyire súlyosak? Hogyan lehet ezeket megoldani? Nyilatkozatunkkal arra vállalkozunk, hogy e gondokat nevükön nevezve rámutassunk a kibontakozás néhány előfeltételére, s ezzel segítsük a polgári társadalom megvalósítását. Mi, a kör tagjai a nemzet széles köreit szeretnénk megszólítani, állásfoglalásra, közéleti cselekvésre, a nemzeti felemelkedés útjának keresésére ösztönözni.

Polgári értékrendet!

   A világ sikeres társadalmai mind magántulajdonon alapuló polgári társadalmak, és felfogásunk szerint Magyarországnak is ebbe a körbe kell tartoznia. Szemünk előtt a magyar hagyományokra építő reformer elődeink történelmi példája, akik a múlt században - "annyi balszerencse közt, oly sok viszály után" -megteremtették a virágzó polgári Magyarországot. Ez a társadalom a polgári értékrend alapján alakult ki, de áldozatul esett a XX. századi magyar tragédiáknak.
   Legfontosabb mondanivalónk az, hogy a polgári értékrendet vissza kell ültetni a köztudatba, mert anélkül nincs is polgári társadalom, és nem találhatjuk meg a politikai és gazdasági kiutat. Meggyőződésünk, hogy a technika és a tudomány fejlődésével nő az emberi tényező szerepe: a kötelességtudaté, az erkölcsi tartásé, a lelkiismereté és az ember elhivatottságába vetett hité.    Ezeket a polgári értékeket kell helyreállítanunk.
   Osztjuk a liberális parlamenti demokrácia alapelveit. Azt azonban, hogy az egyén szabadságának csak egy másik egyén szabadsága szab korlátot, csak olyan társadalomra tartjuk mérvadónak, amelyben az egyének túlnyomó többsége egy hagyományos kötelességetikát követ. A társadalmi berendezkedésben az egyéni szabadság kiteljesítésével egyenrangú vezérelvnek kell elfogadni a köz iránti felelősséget, a közösségi hagyományok ápolását. Ennek talaján kell bírálnunk az értelmiségi körökben dívó tagadás szellemét, a szabadságnak a felelősségtől való elszakítását, az igazság relativizálását, a nemzeti hagyományok lebecsülését, a művelődés felemelő hatásának tagadását.

Tisztességes közéletet és jogrendet!

   Magyarország kormányzásának legsúlyosabb gondjai a közerkölcs gyengeségével, közjó iránti cinizmussal és társadalmi közönnyel hozhatók összefüggésbe. A korrupció, a rendkívüli arányú "fekete" és "szürke" gazdaság és a bűnözés is veszélyezteti a jogrendet. A korrupcióra a törvény nem sújt le, a kormány tehetetlen a bűnözéssel szemben, s ki vagyunk szolgáltatva hazai és külföldi törvényszegőknek.
   A magyar társadalomban helyre kell állítani a közjó becsületéi Az egyéni jogok sérthetetlensége nem homályosíthatja el, hogy polgárnak erkölcsi és jogi kötelezettségei vannak a közösséggel szemben. Olyan szellemnek kell érvényesülnie, amelyben a törvény megtartása természetes, és a tisztességes többségnek a jog - s nem az erő - nyújt biztonságot.
   A magyar polgár rendet és biztonságot akar: a polgári egyenlőség rendjét. Közérdeket szolgáló kormányt akarunk, erős, szabálytartó rendőrséget, gyorsabban működő igazságszolgáltatást, a maffiák fölszámolását. Követeljük a köztulajdon és a közpénzek kisajátítóinak törvényes elszámoltatását, az osztogatók felelősségre vonását.
   
Nemzeti gazdasági stratégiát, arányos közteherviselést!

    Világos nemzeti gazdasági stratégia hiányában nem indulhat meg az ország gazdasági felemelkedése, és a polgároknak nincs igazán lehetőségük, hogy a gazdasági élet tisztességes és sikeres szereplőivé váljanak. Ma Magyarországon nincs igazságos közteherviselés. Az ország hatalmas belső és külső adósságából eredő terhek a fizetésből élőkre nehezednek, míg a gazdaság szereplői kevés tisztes kivételtől eltekintve kibújnak a közterhek alól. Helyzetünk különösen súlyossá válik a magánosítás befejeződésével. Miközben az adókból elemi közkiadásokra sem telik, ugyanakkor számlálatlan milliárdok folynak el a kormány átláthatatlan és nagyvonalú gesztusai nyomán. Arányos közteherviselést követelünk! A gazdaság korszerűsítését a siker látszatát keltő számviteli trükköktől mentesen, az ország érdekei szerint kell végbevinni. A pénzügyi egyensúly nem cél, hanem eszköz, a pénzügyi körök ne irányítsák, hanem szolgálják a gazdasági felemelkedést. Követeljük a gazdasági esélyegyenlőséget, a vállalkozásokat serkentő hitelpolitikát, a magyar áruk, szolgáltatások megbecsülését, a közcélú fejlesztéseket. Esélyt a társadalom terheit vállaló dolgozó embernek, hogy megkaphassa munkája ellenértékét! A közhasznú tevékenységet elismerő adópolitikát! Meg kell akadályozni a középrétegek leszakadását és kiszolgáltatottá válását.
   Az ország kormányzását felvállaló politikai erőknek a költségvetésben forrást kell találniuk a legfontosabb közfeladatokhoz: a rend megteremtéséhez, a környezet állapotának fokozatos javításához, az egészségügyhöz, a köz- és felsőoktatáshoz, a
kultúrához, a közművelődéshez, a tudományos kutatáshoz, a műszaki fejlesztéshez.

Felelős politizálást!

   Az ország valódi helyzetét, legégetőbb gondjait még mindig nem tárták nyíltan a polgárok elé. A statisztikák, a közvélemény- és szociológiai kutatások eredményei a kérdésfeltétel módjával befolyásolhatók, a "szakmai közvélemény" álláspontját pedig személyes érdekek hatják át. Csak csodálhatjuk, milyen szemfényvesztés hitette el sok polgárral, hogy az országnak nincsenek súlyos gondjai, és hogy a "szocializmus" súlyos következmények nélkül omlott össze.
   A pártállami személyi kapcsolatokból kinőtt és azok mintájára kiépített szövevényes korrupcióval szemben a megújulás politikáját az erkölcsre, a jogok és kötelességek összefüggő törvényes rendjére kell építeni.
   A napi gondok orvoslásában is a távlati célokra kell figyelni. Meg vagyunk győződve róla, hogy nyílt, tárgyilagos politizálással a magyar népben szunnyadó polgári erényeket, erkölcsi, szellemi erőket mozgósítani lehet, és így hazánk valódi fejlődésnek indulhat.
   Olyan politikusokat támogatunk, akik ilyen elveket hitelesen tudnak képviselni. Olyan kormány képes úrrá lenni a nehézségeken, amely erkölcsileg kikezdhetetlen, amelynek helyzetismerete megbízható, határozott elképzelései vannak, és a legjobb szakemberek áldozatkész támogatását élvezi. A politikusoktól elvárjuk, hogy döntéseikért mindenkor vállalják a személyes felelősséget.
   A kormány hitelességétől függ, hogy a polgárok az ország törvényeit betartják-e. Képzett, hatékony és megvesztegethetetlen köztisztviselők kellenek ahhoz, hogy az érdemes vállalkozások gyarapodjanak, hogy jól szervezett érdekcsoportok ne a mások által megtermelt, vagy a költségvetésből származó összegeket osszák föl egymás között, hogy a fekete- és a szürkegazdaság visszaszoruljon, hogy javuljon a közszolgáltatás, az adózási fegyelem, hogy új és biztos munkahelyek teremtődjenek, hogy az ország különböző részei közti különbségek csökkenjenek. Tisztességes közállapotokat kell teremteni ahhoz is, hogy gazdaságunk ilyen közeghez szokva megállja a helyét a nemzetközi versenyben.

Szellemi értékeink megőrzését!

   Nemzeti értékeinket, melyek a kibontakozás ígéretét hordozzák, meg kell mentenünk. Közintézményeink évről évre a lét-nemlét határán egyensúlyoznak. Pénz a normális alapműködésre nincs, miközben sokat költünk átgondolatlan újításokra, holott új feladatok hajhászásánál olykor hasznosabb a régiek kiváló teljesítése.
   Az oktatási rendszer segítse elő a polgári értékrend elterjedését. Az ország jelenlegi helyzetében - európaiságunk megőrzése érdekében - fokozottan szükség van az oktatás és a kutatás fejlesztésére. Meg kell szüntetni a tanárok és az iskolák végzetes pénzügyi kiszolgáltatottságát és függését a gátlástalan üzleti befolyástól. Követeljük az ország gazdasági és szellemi fölemelését szolgáló kutatások megfelelő támogatását. Követeljük a magyarországi kultúra és az egyetemes magyar kultúra védelmét, alkotóinak elismerését. Helyre kell állítanunk a szellemi erőfeszítést hasznosító, értékteremtő alkotómunka közmegbecsülését!

Felelős családpolitikát, egészségesebb Magyarországot!

   A nép egészségi állapota katasztrofális, s csekély a remény az egészséges életmód feltételeinek a megteremtésére.
   A lelkileg és fizikailag egészségesebb Magyarország alapja a gyermeket örömmel és méltó körülmények között felnevelni képes család. Mindent meg kell tenni a katasztrofális demográfiai helyzet javítására.
   A gyengék, az elesettek, a szegények, az öregek, a hátrányos helyzetbe születettek, az önhibájukon kívül bajba jutottak méltán igénylik a köz támogatását. Megkülönböztetett támogatást azok érdemelnek, akik maguk is felemelkedésre törekszenek.    Szakszerűen foglalkozni kell az ifjúság lelki nevelésével, s módszeresen kell felvenni a harcot a szenvedélybetegségek és a destruktív mozgalmak ellen.
   A közjóléti intézményeknek legyenek eszközeik arra, hogy esélyt tudjanak adni mindenkinek egészsége védelmére és a gyógyulásra.

Polgári összefogást!

   Rajtunk is áll, ilyen irányban törekvő kormány vezeti-e át országunkat a következő évezredbe. Választhatunk az európai hagyományainkra épülő polgári értékrend és a hatalmi politizálás között.
   Ahhoz, hogy mi jól választhassunk, párbeszédre és a polgári oldal összefogására van szükség. Hisszük, ha mi akarjuk, a párbeszéd és a polgári oldal összefogása megteremthető. És a "mi" itt nem néhány egyetemi tanárra utal, hanem a helyzetet reálisan megítélő minden magyar álIampolgárra. Annak érdekében, hogy az érintett politikai erők rádöbbenjenek felelősségükre, felhívunk minden elveinkkel rokonszenvező értelmiségit, hallassa hangját a sajtóban a polgári értékrend érvényesítése és a polgári összefogás ügyében. Befejezésül időszerűsége miatt idézzük a százötven éves ellenzéki nyilatkozat egyetlen mondatát: "Károsnak, sőt veszélyesnek tartjuk, ha a kormány, önmaga és párttá alakulva, hatalmának szellemi és anyagi erejét arra használja, hogy a vélemények szabad és független nyilatkozata helyett mindent előre helyeslő s majdnem feltétlenül hódoló többséget szerezzen; s alkotmányellenesnek nyilatkoztatjuk azon törekvést is, hogy a kormánynak csak azon esetben szolgáljon irányul a többség, ha az egy bizonyos párt nézeteinek és érdekeinek kedvező".

Abádi Nagy Zoltán, Antus Sándor, Balogh Ádám, Bencze Gyula, Berényi Dénes, Baradnay Gyula, Bencsik István, Bertényi Iván, Bitskey István, Bodosi Mihály, Bor Zsolt, Botos Katalin, Borhidi Attila, Cseh-Szombathy László, Czigner Jenő, Czvikovszky Tibor, Csanády Miklós, Csath Magdolna, Dohy János, Dubrovay László, Dudits Dénes, Fazekas András, Fehér M. István, Finta József, Freund Tamás, Gáspár Zsolt, Gerzson Pál, Görömbei András, Győry Kálmán, Hatvani László, Hámori József, Hollósi Miklós, Iván László, Jobst Kázmér, Juhász-Nagy Sándor, Kaliszky Sándor, Kállay István, Keszthelyi Lajos, Király Zoltán, Kiss Ádám, Klement Zoltán, Kollai Márk, Kopp Mária, Kovács Gábor, Kovács László, Kozma Tamás, Kőrös Endre, Kurutzné Kovács Márta, Lipták András, Lovas István, Lovas Rezső, Mádl Ferenc, Maróth Miklós, Martonyi János, Méhes Károly, Mészáros Tamás, Monos Emil, Nagy Zoltán, Náray-Szabó Gábor, Naszlady Attila, Nemes Attila, Ormos Pál, Pálinkás József, Prohászka János, Rácz István, Réthelyi Miklós, Rókusfalvy Pál, Roska Tamás, Sajgó Mihály, Sándor Péter, Schrammel Imre, Simon Miklós, Solymosi Frigyes, Sonkodi Sándor, Sótonyi Péter, Szabó Gábor, Szabó Miklós, Szakolczai György, Szegedi-Maszák Mihály, Szendrő Péter, Szilágyi László, Szollár Lajos, Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Tamás Attila, Taxner Ernő, Török Ferenc, Tulassay Zsolt, Tulassay Tivadar, Tyihák Ernő, Varga Csaba, Varga Károly, Vékás Lajos, Závodszky Péter.

Magyar Nemzet, 1997. dec. 1.