A tanárok bére nem tükrözi azt az önzetlen, áldozatos és nélkülözhetetlen munkát, amelyet gyermekeinkért és nemzetünk jövője érdekében végeznek. Méltatlan, hogy felelősségteljes munkájuk után megélhetési gondokkal kelljen szembenézniük. A bérezésbeli aránytalanságok a kommunizmus múltjába vezethetők vissza, ahova országunk nem önszántából került. Pedig az oktatás és a tanárok méltó kiemelése hazánk jövője szempontjából hatalmas lehetőség, fejlesztése össztársadalmi érdek. “Egy ország se ment még amiatt tönkre, hogy erején felül áldozott az oktatásra” – mondta Klebelsberg Kuno, aki a Trianon utáni tönkretett Magyarországon rövid időn belül felvirágoztatta az oktatást, és gondja volt annak művelőire, a tanárokra is...

Rövidesen ki kell töltenünk a népszámlálás kérdőíveit. A kérdések között szerepel a vallási hovatartozás is. Bár erre nem kötelező válaszolni, mégis fontosnak tartjuk, hogy őszintén és nyíltan vállaljuk a hitünket. Vallási hovatartozásunk kinyilvánítása azt jelenti, hogy ezzel is megerősítjük kétezer éves zsidó-keresztény hitbeli örökségünket, amely – Szent István királyunk uralkodása óta – megtermékenyítette magyar nemzeti kultúránkat is. Felekezeti hovatartozásunk bátor vállalása egyben jelzés az egyre fenyegetőbb vallásellenes világnak.

Testületünk a keresztény, konzervatív értékrendet szem előtt tartva a haza és a nemzet érdekében cselekszik. Ereje a kollektív bölcsességben rejlik, építő kritikájával segíti a hiteles, tisztességes programmal működő kormány munkáját.
Kétezer éves keresztény kultúránk minden európai ember közös öröksége, identitásunk alapja. Csak az ehhez való ragaszkodással tudjuk Európát egységben tartani.
Az elmúlt időszakban a legszélsőségesebb politikai oldalak összefonódását képviselő, gyűlölettől és irigységtől vezérelt politikusok az igazságot nélkülöző megnyilvánulásaikkal honfitársaink megtévesztésével törnének hatalomra...

Idén 8. alkalommal rendezte meg a Civil Összefogás Fórum a Békemenetet, amely az előző évektől eltérően, idén a 2006-os terror útvonalát követte. Tagtársaink szép számban vettek részt az október 23-i a rendezvényen, de az óriási tömeg nem tette lehetővé, hogy az előre megbeszélt helyen találkozzunk, csak néhányan jutottunk el a Csikszentmihályi-féle műegyetemi 1956-os emlékműhöz, így lélekben vonultunk együtt, nemcsak a Professzorok Batthyány Köre tagjaiként, hanem magyarként is. Volt, aki késve csatlakozott, ezért lemaradt a fotóról, volt, aki az akadozó közlekedés miatt máshol menetelt, de mindenképp képviselt minket. Míg a csapat eleje már valahol a Deák téren járt, mi még csak a Szabadság híd budai hídfőjénél toporogtunk...