Közleményt adott ki a Professzorok Batthyány Körének debreceni csoportja a debreceni akkumulátorgyárral kapcsolatos társadalmi vitáról. Három fontos elemre hívják fel a figyelmet ebben.
„A Professzorok Batthyány Körének (PBK) debreceni csoportja a közvetlen, városi közelségben zajló társadalmi, kulturális és tudományos eseményeket érdeklődéssel figyeli, így a mostanában napirenden lévő akkumulátorgyár telepítésének ügyét is” – írják közleményükben. – “Ugyanakkor aggodalommal érzékeli a kialakult és elmérgesedett lakossági vitát és politikai indulatokat. Ebben a kibogozhatatlannak látszó helyzetben a PBK csoport mégis szeretne az összekuszálódott gondolatok közepette valamilyen rendet látni, illetve javaslatával egy ígéretes megoldás reménye felé mutatni.”
A csoport tagjai három dolgot javasolnak “valamennyi városlakó polgártársunk figyelmébe”, miközben arra kérnek mindenkit, hogy “próbálja újragondolni a dolgokat és törekedni egyfajta szemléletváltásra”.
Mint közleményükben olvasható, úgy látják, először is abból érdemes kiindulni, hogy – a történelmi tapasztalatok szerint – előbbre lépni, fejlődni, megújulni mindig csak áldozathozatal árán lehetséges.
„Ha a városunk javát akarjuk, akkor nekünk is föl kell áldoznunk valami keveset abból a földből, amelyet eleink örökségként hagytak ránk. Nincs más választásunk! Valljuk be, hogy amit vitatunk, az egy nagyon piciny hányada annak az óriási területnek, amelyen a városunk fekszik. Csupán 15 ezreléke.
Másodszor azt kell látnunk, hogy ami ellen önös érdekből sokan tiltakoznak, az valójában egy össznemzeti programnak a része. Az akkumulátor gyár vállalásával mi debreceniek az egész magyarság előmenetelét szolgáljuk. Mindenféle számadatok láttak már napvilágot a vízfogyasztással kapcsolatban, s ezek megzavarhatják a közvéleményt.
Szakértőink által közölt számokra figyelve, a megvalósulni készülő gyár a mi összes városi vízszükségletünket lényegesen nem emeli.
Sőt, arra sarkallja a város vezetőit, tudósait és lakosait, hogy a már korábban elkezdett vízgazdálkodási tervet közös törekvéssel valósítsuk meg egészen a befejezésig.”
Harmadszorra pedig azt javasolják: “az őseinkhez méltóan mi is nézzünk bizakodva a jövőbe. A helyi iparosodást a városunk egész rendszerének egyfajta fejlődési folyamatában kell szemlélnünk. Ennek a folyamatnak csupán egyik részét képezi a város vízgazdálkodása. Aggodalomra nincs okunk! Példát említve, a Tócó vizéért aggódóak nyugodjanak meg, mert ennek a pataknak a sorsa éppen a már korábban elkezdődött városi vízgazdálkodási folyamat részeként fog jóra fordulni. Ezt a folyamatot az új gyár létesítése csak elősegíti, mert a város szennyvizének tisztításából keletkező ún. szürkevíz nem a Tócót fogja szennyezni.”
Mint közleményben olvasható: a távolabbi terv az, hogy „a szürkevizet nyugati technológia mintájára többszörös újratisztítással fogják felhasználni a gyártási folyamatokban”.
Ahogy összegzik közleményükben: a dolog jó oldalát hangsúlyozzák és arra biztatnak mindenkit, hogy „szemléletváltással, pontosabb tájékozódással újból gondolja át városunk fejlődését. Az akkumulátorgyár megépülésével Észak – Kelet Magyarország területén a 9000 új munkahely létrejötte ugyancsak bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket és emeli a munkaerő technikai színvonalát.
Kérünk mindenkit, hogy egész nemzetünk érdekeit szem előtt tartó teljes rendszerben gondolkodva alakítsa ki véleményét. Bízunk benne, hogy megnyugvással fognak nézni a jövőbe!”
